2017.09.16. Pusztazámor

Nemhivatalos, de annál komolyabb szakmai megtiszteltetés ért, amikor egy fotós pár kért fel tavaly szeptemberi esküvőjük fényképezésére. Ráadásul szabad kezet kaptam tőlük: mindent saját elképzeléseim szerint örökítsek meg.

A fővárostól nem messze található pusztazámori Öreg Tölgy fogadónál kitalálni se

lehetne jobbat. Az elnevezés erősen visszafogott: a nyolcágú tölgy háromszáz éves, a fogadó pedig konkrétan egy bárói kastély a tizenkilencedik század közepéről, minden olyannal,

amit a menyasszonyi fantázia egy ilyen kastélyfogadóhoz elképzel, antik bőrfotelek

a társalgóban, klasszicizáló kis romantikus kerti pavilon a tóparton, satöbbi

(lásd a képeken).

Nem szokásom közvetlenül és nyíltan a barátom tudomására hozni a jövendő esküvőnket illető elképzeléseimet -kiváltképp azért, mert ez még az eljegyzésünk előtt történt-, de az Öreg Tölgyből fölhívtam, és mintegy a helyszín jellemzéseként megemlítettem, hogy ezen a helyen, tehát a háromszáz éves angolkert hullámzó lejtői közé szorított tavacska partján hajlandó lennék (így, feltételes módban) házasságot kötni.

A szertartás utánra Zsuzsi és Bálint igazi sikítozva örülős meglepetést tartogattak:,

egy-egy pár gondosan bedíszcsomagolt gyerekcipőt adtak ajándékba szüleiknek. Az

egyik legjobban sikerült képen pont azt a pillanatot látjuk, amikor az örömanya rájön, hogy örömnagyi lett. Vagy kis-nagymama, vagy hogy mondjam. Azt hiszem, erre

nincs kifejezés, de értitek.

A teljes esküvő a következő linken érhető el, ami a pár saját összeállítása.

https://issuu.com/m.zsu/docs/zsuzsi___b__lint_49698bb424dd59