2017.09.16. Pusztazámor
Nemhivatalos, de annál komolyabb szakmai megtiszteltetés ért, amikor egy fotós pár kért fel tavaly szeptemberi esküvőjük fényképezésére. Ráadásul szabad kezet kaptam tőlük: mindent saját elképzeléseim szerint örökítsek meg.
A fővárostól nem messze található pusztazámori Öreg Tölgy fogadónál kitalálni se
lehetne jobbat. Az elnevezés erősen visszafogott: a nyolcágú tölgy háromszáz éves, a fogadó pedig konkrétan egy bárói kastély a tizenkilencedik század közepéről, minden olyannal,
amit a menyasszonyi fantázia egy ilyen kastélyfogadóhoz elképzel, antik bőrfotelek
a társalgóban, klasszicizáló kis romantikus kerti pavilon a tóparton, satöbbi
(lásd a képeken).
Nem szokásom közvetlenül és nyíltan a barátom tudomására hozni a jövendő esküvőnket illető elképzeléseimet -kiváltképp azért, mert ez még az eljegyzésünk előtt történt-, de az Öreg Tölgyből fölhívtam, és mintegy a helyszín jellemzéseként megemlítettem, hogy ezen a helyen, tehát a háromszáz éves angolkert hullámzó lejtői közé szorított tavacska partján hajlandó lennék (így, feltételes módban) házasságot kötni.
A szertartás utánra Zsuzsi és Bálint igazi sikítozva örülős meglepetést tartogattak:,
egy-egy pár gondosan bedíszcsomagolt gyerekcipőt adtak ajándékba szüleiknek. Az
egyik legjobban sikerült képen pont azt a pillanatot látjuk, amikor az örömanya rájön, hogy örömnagyi lett. Vagy kis-nagymama, vagy hogy mondjam. Azt hiszem, erre
nincs kifejezés, de értitek.
A teljes esküvő a következő linken érhető el, ami a pár saját összeállítása.
https://issuu.com/m.zsu/docs/zsuzsi___b__lint_49698bb424dd59